TÖRTÉNETÜNK

A Forest Ground történetét kénytelen vagyok elsőszám-elsőszemélyben elmesélni, hiszen ez a mű voltaképp egy egész életemen átívelő, kanyargó odüsszeia végpontja olyan, mint amikor az ember hosszú, szelek tépázta bolyongás után végre megérkezik arra a partra, amelyet gyermekkora óta sejt a horizont mögött, de csak most láthat tisztán.

Hogy ne egy több mint negyvenéves élettörténet minden rezdülésével terheljem az olvasót, most csupán a meghatározó ugrópontokra, azokra a személyes mérföldkövekre térek ki, amelyek ezt az utat kirajzolták.

Már egészen apró koromban is félelmetesen vonzódtam az elektronikához. Minden, ami vezeték, izzó, zseblámpa, elem, apró hangszóró vagy bármelyiknek a távoli rokona, mágnesként húzott magához. Ezekből a holmikból szüntelenül próbáltam valami újat, valami „műszaki fantomot” összekombinálni: hol egy valóban működő eszközt, hol csupán egy lelkes gyermeki kísérletet, változó sikerrel, de lankadatlan szenvedéllyel.

Az első komolyabb alkotásom általános iskolás koromban született: egy amatőr rádióadó megépítése. Panelben éltünk, annak is a kilencedik emeletén, így teljesen természetes volt számomra, hogy az antennát titokban felcsempésszem a liftház tetejére. A lomis–zsibvásári ösztön már akkor is dolgozott bennem: addig ügyeskedtem, míg két Pioneer PL-200-as bakelitlemezjátszó és egy tizenkét csatornás, kissé bohókás, ám számomra felbecsülhetetlen értékű ukrán mono keverő került a kezembe. Ezekkel éveken át működött a „házi rádióm” a 2×2 méteres gyerekszobából, ahol édesanyámmal éltünk igen szerény körülmények között. Onnan pedig elindult a lavina: péntek esti sulis diszkók, szünetekben sulis rádió, körülöttem Beag-ok, Vermonák, Teslák, Videotonok és Regentek tornyosultak. Zsigerből szereltem és javítottam mindent, ami akár egyetlen pislákoló életjelet adott.

Hamarosan azon kaptam magam, hogy 14 évesen Debrecen egyik legnagyobb klubjának rezidense vagyok, előttem Technics lemezjátszók és Vestax keverők trónoltak, Siva végfokok a pult alatt, Reflex hangfalak, mintha mindig is ott lett volna a helyük. Később vidéki klubokban is megvetettem a lábam, új helyszíneken, új arcok között. Egy ponton azonban túl sok lett a kompromisszum, és úgy éreztem, hogy eljött az idő a saját rendezvények felé fordulni. Jöttek az open-air fesztiválok: hol pár tucat ember táncolt a csillagfény alatt, hol ötezren lüktettek egyszerre. Mindegyikhez tartozik egy-egy egész estét kitöltő, tábortűz mellé illő történet.

A legnagyobb lökéshullám mégis a Global Underground FM létrehozása volt, ennek a pozitív utórengéseit ma is érzem. A stúdió egyfajta zarándokhellyé vált: DJ-k, producerek, szervezők, klubtulajdonosok fordultak meg ott nap mint nap. A rádió égisze alatt rengeteg GlobalParty rendezvény valósult meg országszerte, a globalparty.hu pedig egy komplex, naprakész partiplatform lett, amelyen keresztül az egész hazai underground szcéna pulzált és lélegzett.

Ahogy közeledtem a harmincas éveimhez, az egzisztenciális szempontok is előtérbe kerültek. Civil foglalkozásaim főként grafikai, webes és marketinges vonalon mozogtak, ám egy idő után ismét túltengtek a kedvezőtlen kompromisszumok. Így született meg az AllInOne rendezvénymarketing szolgáltatás: arculat, grafika, web, fotó, minden, ami egy klub vagy rendezvény professzionális megjelenéséhez szükséges.

Sorsszerű fordulat volt, hogy ez a munka hozott össze feleségemmel Jucával❤️, aki hasonló kreatív térben mozgott. Amíg én a party- és rendezvényvilágban alkottam, ő éttermeknek nyújtott prémium marketingtámogatást. A közös szikra gyorsan fellobbant, és összeházasodva, a karmának meghajolva, a vendéglátásmarketing lett a közös fő csapásirányunk. Számtalan vendéglátóhely, klub és fesztivál születésénél bábáskodtunk, miközben éveken át gyűjtöttük a tapasztalatokat a jó és rossz döntések következményeiről.

2006 Debrecen Global Open Air party

Aztán közbeszólt a járvány. Épp a kelet–nyugat költözés közepén jártunk, két apró fiúcskával a világra jövetel küszöbén. A vendéglátás itthon gyakorlatilag megszűnt, a KATA jogszabály módosítása pedig már csak olaj volt a tűzre. Hátrahagytuk addigi életünket, és belevágtunk egy természetközeli, közműmentes, önfenntartóbb tanyasi, erdőszéli életmódba.

A sors fintora, hogy miután rengeteg külterületi ingatlant megnéztünk, sokat majdnem lefixáltunk, de végül mégsem, egyszer csak megérkeztünk ahhoz a helyhez, amely ma az otthonunk.

A kezdeti szomorúságot, a régi életünk elengedését lassan felülírta a hely különös energiája, megnyugtató kisugárzása, és az a meglepő jelenség, hogy régi rádiós és rendezvényes barátok kezdtek visszaszállingózni, felfedezve a helyben rejlő potenciált.

Egy évre rá azon kaptuk magunkat, hogy a nyári estéken kisebb baráti, családias sütögetések és főzések szerveződnek körénk.

Eltelt így néhány év: összejártunk, zenéltünk, beszélgettünk, a hely pedig szépen formálódott annyira, amennyire az erőnkből és a tőletek kapott rengeteg támogatásból telt.

És amikor 2025 végére értünk, rájöttünk, hogy eljött az idő komolyan venni mindazt, amit teszünk, mindazt, amivel a sors, vagy nevezzük akárminek, megajándékozott minket.

2026 elejétől „megnyitottuk” a kapuinkat olyan baráti társaságok előtt, akik vágynak a természet ölelésében eltöltött minőségi időre: jó beszélgetésekre, igényes zenékre a DJ-barátaink gondoskodásában, stressz és idegen arcok nélkül. Egy olyan közösségért dolgozunk, amely ebben a rohanó, digitális világban újraértékeli a személyes jelenlét, az együttlét, az emberi kapcsolat erejét.

A jelent most együtt írjuk veletek, egy hosszú, közös és felejthetetlen múltból érkezve. Minden találkozás, minden pillanat hozzáadott valamit ahhoz, ami ma lettünk, együtt.

Éppen ezért most nem rólunk szeretnénk mesélni, hanem arról a helyről, amely mindennek otthont adott. A placc múltjáról, az útjáról, a fontos állomásairól, arról, hogyan született meg az ötlet, miként formálódott, épült és vált azzá a hellyé, ahol annyi emlék, nevetés és közös történet született.

Ez a tér nem csak falakból és részletekből áll, hanem érzésekből, emlékekből és abból az energiából, amit együtt hoztunk létre benne, és amit a jelenben is, veletek közösen, tovább építünk.