Kisiskolás korom óta valami megmagyarázhatatlan okból betegesen vonzódtam az elektronikához, a mindenféle zenelejátszókhoz, hangfalakhoz, színes fényekhez.
Édesanyám elmondása szerint tuti összekevertek a kórházban egy másik újszülöttel, mert a felmenőim között halványlila jele nem volt annak, hogy bárki is csak megközelítőleg hasonló érdeklődést mutatott volna a fent említett dolgok iránt.

Nem szeretnék az apró részletekbe és nagyon a múltba visszautazni, mert az kiadna egy vaskosabb könyvet, de evidens, hogy a sulirádió, diszkózás, bulik, később fesztiválok szervezése degusztációs menüsort énis végigkóstoltam.
Működtettem FM kalózrádiót, az on-line térben sok-sok évig a Globalparty rádiót, amelynek köszönhetően rengeteg lemezlovas, szervező, és producer barátra, kapcsolatra tettem szert.
Zenei érdeklődésem a korábbi „diszkós-Eurodances” korszakból hamar átcsapott az underground elektronikus zenei vonal irányába. De az idők múlásával, ahogy idősödik az ember, úgy szereti meg az olivabogyót, a tökfőzeléket vagy épp elkezdi felfedezni a különlegesebb bor tételeket.

A fejemben lévő zenei algoritmusom az elmúlt években kezdte el elsődleges prioritásként értékelni a világban található zenei műfajok sokaságát, gyakorlatilag teljesen elhagyva az elektronikus 4/4-es ütemek világát.
Soul, funky, jazz, 60-as, 70-es, 80-es évek, ezen belül is országok, régiók meghatározó stílusai, ritka, rádióban sosem játszott „B SIDE trackek” és persze az elmaradhatatlan magyar BEAT korszak.
Megszállottja vagyok az analóg hanghordozásnak, már 14 évesen bakelit lemezjátszók, kazetták forogtak a kezem alatt, ez a szenvedélyem mai napig szerves része a mindennapjainknak.

Életterünk a Forest Ground csodálatos erdei világa, hangulata, és az itt található zenei szentélyünk tökéletes kuckója és alkotóstúdiója legújabb videósorozatunknak, amelyeknek epizódjaiban bemutatjuk az általunk kedvelt előadókat, zenei alkotásokat.